MESÉK

ESTI MESÉK

Ahmed és Amina

Egy távoli Arab országban él egy szegény, árva fiú, akit Ahmednek hívnak. 
Kilátástalan életét csak úgy tudja fenntartani, hogy meglop másokat. Jordánia falai között kifigyeli a nyitott ablakokat, hogy a házakból elcsenjen valamit. Hol étellel, hol drága holmival távozik.
Már éppen 12 éves, mikor Jordánia belvárosában, az egyik legdrágább palota udvarára oson be, majd talál egy nyitott ablakot az épület egyik hátsó falán. Gondolja, körülnéz ott is, mert egészen biztosan talál valami drágaságot abban az épületben is, és a tolvajok fejedelme majd bőségesen megjutalmazza őt a kincsért.
Pechjére vagy éppen szerencséjére egy gyönyörű lányt talál a szobában. Hogy a lány ne vegye őt észre, elrejtőzik a drága selyem drapéria mögé, és onnan leskelődik. 
Térdig érő, fekete selyem hajzuhatag borítja karcsú, napsütötte, bársonyos bőrét, melyet Ahmed elbűvölve bámul hosszú perceken át. 
A lány dúdolva készülődik táncórájára, türkiz színű muszlinruhát visel, melyet apró aranyérmek díszítenek. A ruha türkiz színe kiemeli a lány kékeszöld szemeit. Ahmed első pillantásra beleszeret. 
Az ablak alatt van egy dívány, melyen egy hófehér perzsa macska mosakszik. Ahmed még csak most veszi őt észre, pedig allergiás a macskaszőrre, ezért hirtelen tüsszent egyet.
Ahmed gyorsan előbújik, leleplezi önmagát, és barátságosan kéri a lányt, ne árulja el senkinek, hogy ő ott van.
Bemutatkozik, elmeséli, miért is mászott be az ablakon, és biztosítja a lányt, hogy nem fog elcsenni tőle semmit, csak engedje meg, hogy a barátja lehessen. 
A lánynak is tetszik a fiú bátor vakmerősége, furfangossága és úgy általában a rosszasága, ami ott csillog a srác koromfekete szeme sarkában. Egyébként egy igen jóképű srác ez az Ahmed, és a lány elárulja, hogy őt Aminának hívják, és hogy fél év múlva férjhez akarják őt adni egy idősebb, gazdag férfihoz, akit ő még sosem látott. 
A fiú elhatározza, hogy bármi áron megakadályozza ezt az esküvőt, és hogy fél év alatt ő lesz a leggazdagabb srác az országban, csak hogy Amina az övé lehessen.
Udvariasan elköszön a lánytól és megígéri, hogy még találkozni fognak. Ezzel távozik.
Ahmed mély elszántsággal, mégis nagyon bizonytalanul és céltalanul kóvályog, amikor ráeszmél, hogy elhagyta a várost. Furcsa dolgot észlel, mikor szokatlan hangokat hall. Látja, hogy két teve ballag a sivatagban. Megszólal az egyik:
- Mondd, komám, hová rohanunk ilyen lélekszakadva?
- Tudod, olyan régen elindultunk már Asrafhoz, a tolvajok fejedelméhez, hogy attól félek, ha még sokáig bandukolunk, előbb halunk szomjan, mint éhen. 
- Ne viccelj már, komám! Tele van még a púpunk! Van még 13 napra való tartalékunk ahhoz, hogy elvigyük hozzá az oldalainkon lógó kincseket.
Ahmed nem hisz a fülének. Két beszélgető tevét hallgat ki éppen arról, hogy kincseket cipelnek a sivatag túloldalára. Gyorsan megcsípi magát, hogy megbizonyosodjon, nem álmodik-e. A csípés viszont nagyon fáj, tehát ez a valóság! Meseszép, csodálatos valóság! Gondolja:
- Ahmed, ez a te napod! Van még nálam elegendő étel és ital, összebarátkozom a beszélő csodatevékkel, és majd szépen meglopom őket.
Oda megy hát a tevékhez, udvariasan üdvözli őket, megkínálja őket étellel-itallal, és amint beesteledik, a tevék elszenderednek. Ahmed egy óvatlan pillanatban kinyitja az egyik zsákot, s egy poros lámpást vesz elő belőle. Letöröli, és egy hatalmas szellem kúszik ki belőle, aki azt mondja:
- Ahmed, uram, s parancsolóm! Teljesítem 3 kívánságodat. Mondd, mit kívánsz!
- Ó, Dzsinn! Beleszerettem egy gyönyörű, gazdag lányba, és nekem gazdagabbnak kell lennem annál az embernél, aki őt feleségül kapja. Ezért kívánok tőled annyi pénzt, amennyiből palotát építhetek, szolgákat tarthatok, és luxus kényelemben élhetek szerelmemmel életem végéig.
- Mivel szívedből szóltál, megkapod! Mit kívánsz még?
- Bölcsességet szeretnék kérni, hogy mindig jó döntéseket hozzak, hogy a meglévő pénzt mindig okosan forgassam, hogy kiapadhatatlan gazdagságban és az emberek szeretetében, tiszteletében legyen részem.
- Jól van, Ahmed, megkapod a bölcsességet is! Mi az utolsó kívánságod?
- Boldogság. Boldogan szeretnék élni életem végéig szerelmemmel, Aminával. Ha mindig boldogok vagyunk, akkor sosem leszünk betegek, mindig velünk marad a szeretet, a jószerencse, a vidámság és kacagás.
- Rendben van, Ahmed! Boldogok lesztek mindörökké. – Ezzel a dzsinn úgy szivárog vissza a csodalámpásba, mintha sosem jött volna elő onnan.
Ahmed nagyon izgatott, hogy életében először - szándékával eltérően – nem is kellett lopnia, csak kölcsön vett egy lámpást, és máris ő az ország leggazdagabb, legbölcsebb és legboldogabb embere.
Azon nyomban hazasiet poros kunyhójába, hogy megbizonyosodjon; minden, ami vele történt, az igaz. 
Nagy örömére egy óriási kincses láda fogadja őt kunyhójában, melyet a dzsinn varázsolt oda neki. Nyugodalmas, mély álomba szenderül, majd másnap reggel bemegy Jordánia belvárosába, hogy felfogadja a legjobb építészmérnököt, ácsokat, kőműveseket és munkásokat; akik kiválasztják neki a legszebb helyet a városban, és felépítik a legszebb palotát. 
Közben Ahmed szép ruhákat vásárol magának és Aminának is, akinek fél éven keresztül nap, mint nap küld egy szép ajándékcsomagot, jázminokkal, ruhakölteményekkel és ékszerekkel halmozva el szerelmét.
A 180. napon feleségül kéri Aminát, aki boldogan mond igent Ahmednek. 7 országra szóló arab lakodalmat csapnak, melyen 3 nap és 3 éjjel mulatoznak.
Máig is boldogan élnek, míg meg nem haltak.

(Ahmed és Aminát írta: Pénzes Letti {Műkörmös}Megtalálod a Facebookon) 

A kisgömböc

(Magyar népmese)

Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy szegény ember; annak volt egy felesége, három leánya meg egy kis malaca. Egyszer megölték a kis malacot, a húsát felkötötték a padlásra.
Már kolbásza, hurkája, sonkája, mindene elfogyott a kis malacnak, csak a gömböce volt még meg. Egyszer arra is ráéhezett a szegény asszony, felküldte a legöregebb leányát a padlásra:
– Eredj leányom, hozd le azt a kis gömböcöt, főzzük meg.
Felment a legöregebbik leány érte; amint le akarta vágni, elkiáltotta magát a kis gömböc: .Hamm, bekaplak!. . azzal bekapta. Már odalent nem győzték várni. Felküldte a szegény asszony a középső leányát:
– Eredj már, leányom, nézd meg, mit csinál a nénéd ennyi ideig.
Felment a középső leány, kereste a nénjét, s hogy nem találta, le akarta vágni a gömböcöt. De a gömböc megint elkiáltotta magát: .Hamm, téged is bekaplak!. . azzal bekapta ezt is. Már odalent sehogy se tudták elgondolni, hogy mért nem jön az a két leány, felküldte hát a szegény asszony a legkisebb leányát is:
– Ugyan, leányom, eredj már fel, nézd meg, mit csinál a két nénéd. Aztán hozzátok le azt a gömböcöt valahára.
Felment a legkisebb leány is, de ezt is csak elnyelte a gömböc. Már a két öreg sehogy se tudta mire vélni a dolgot.
– No, apjuk . mondja a szegény asszony ., már látom, magamnak kell felmennem. Azok most bizonyosan az aszalt meggyet eszik.
Felment a szegény asszony, kereste a leányait, hogy nem találta, le akarta vágni a gömböcöt, de a gömböc ezt is bekapta. A szegény ember csak várta, csak várta őket, hogy nem jöttek, gondolta, tán valami baj van, felment ez is. Amint közel ment a kis gömböchöz, ez elkiáltotta magát: .Hamm, téged is bekaplak!. Azzal bekapta ezt is, de a rossz kócmadzag már az öt embert nem bírta meg, leszakadt a kis gömböc. Elkezdett görögni, görgött-görgött, a padlás grádicsán is legörgött, kiment egyenesen az utcára. Éppen ott ment el egy csomó kaszás, jött haza a mezőről, a kis gömböc azokra is rákiáltott: .Hamm, titeket is bekaplak!. Azzal bekapta ezeket is. Megint csak görgött odább; előtalált egy regement katonát, azokra is rákiáltott: .Hamm, titeket is bekaplak!. Azzal bekapta ezeket is.
Megint csak görgött odább, egyszer csak egy hídra ért, amely alól a víz egészen ki volt száradva, éppen akkor ment arra egy hintó, a kis gömböc félre akart előle ugrani, hogy el ne tapossa, de leesett a hídról, kirepedt az oldala, kiömlött belőle a sok ember, ki-ki a maga dolgára ment, a kis gömböc meg ott maradt kirepedve.
Ha a kis gömböc ki nem repedt volna, az én mesém is tovább tartott volna.

A kiskakas és a gyémánt félkrajcár

Volt a világon egy szegény asszony, annak volt egy kis kakasa. Csak ott keresgél, csak ott kapargál a kis kakas a szeméten, egyszer talál egy gyémánt félkrajcárt. Arra megy a török császár, meglátja a kis kakasnál a gyémánt félkrajcárt, azt mondja neki: 
– Kis kakas, add nekem a gyémánt félkrajcárodat. 
– Nem adom biz én, kell a gazdasszonyomnak. 
De a török császár erővel is elvette tőle, hazavitte, betette a kincseskamarájába. A kis kakas megharagudott, felszállott a kerítés tetejére, elkezdett kiabálni: 
– Kukurikú, török császár, add vissza a gyémánt félkrajcárom! 
A török császár, csak hogy ne hallja, bement a házba, de akkor meg a kis kakas az ablakába repült, onnan kiabálta: 
– Kukurikú, török császár, add vissza a gyémánt félkrajcárom! 
Megharagudott erre a török császár. 
– Eredj, te szolgáló, fogd meg azt a kis kakast, hogy ne kiabáljon, vesd bele a kútba. 
A szolgáló megfogta, kútba vetette. De a kis kakas csak elkezdi a kútban: 
– Szídd fel begyem a sok vizet, szídd fel begyem a sok vizet! . Arra a begye mind felszítta a vizet a kútból. 
A kis kakas megint felszállott a török császár ablakába. 
– Kukurikú, török császár, add vissza a gyémánt félkrajcárom. 
Megint azt mondja erre a török császár a szolgálójának: 
– Eredj, te szolgáló, fogd meg azt a kis kakast, vesd belé az égő kemencébe. 
A szolgáló megint megfogta a kis kakast, s az égő kemencébe vetette. De a kis kakas megint csak elkezdi: 
– Ereszd ki begyem a vizet, hadd oltsa el a tüzet! Ereszd ki begyem a vizet, hadd oltsa el a tüzet! 
Erre a begye mind kieresztette a vizet, eloltotta a tüzet. Akkor megint csak felszállott az ablakba. 
– Kukurikú, török császár, add vissza a gyémánt félkrajcárom! 
Még nagyobb méregbe jött erre a török császár.
– Eredj, te szolgáló, fogd meg azt a kis kakast, vesd bele a méhes kasba, hadd csípjék agyon a darazsak. 
A szolgáló belevetette a kis kakast a méhes kasba. Ott megint elkezdi a kis kakas: 
– Szídd fel begyem a darázst; szídd fel begyem a darázst! 
Arra a begye mind felszítta a darázst. Akkor megint felszállott a török császár ablakába. 
– Kukurikú, török császár, add vissza a gyémánt félkrajcárom! 
Már a török császár nem tudta, mit csináljon vele. 
– Eredj, te szolgáló, hozd ide azt a kis kakast, hadd tegyem ide a bő bugyogóm fenekébe. 
Megfogja a szolgáló a kis kakast; a török császár beteszi a bő bugyogója fenekébe. 
Akkor a kis kakas megint csak elkezdi: 
– Ereszd ki begyem a darázst, hadd csípje meg a farát; ereszd ki begyem a darázst, hadd csípje meg a farát! 
A begye mind kieresztette a darázst, azok jól megcsipkedték a török császár farát. Felugrik erre a török császár. 
– Jaj, jaj, a fránya egye meg ezt a kis kakast! Vigyétek hamar a kincseskamarába, hadd keresse meg a maga gyémánt félkrajcárját. 
Bevitték a kis kakast a kincseskamarába, ott megint elkezdi a maga nótáját: 
– Szídd fel begyem a sok pénzt, szídd fel begyem a sok pénzt! . Erre a begye mind felszítta a török császár három kád pénzét. A kis kakas hazavitte, odaadta a gazdasszonyának; gazdag asszony lett belőle, még máig is él, ha meg nem halt.

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat